Filc, filc, filc

Szorgoskodtam egy kicsit a hétvégén. Olyan filc figurákat próbáltam összehozni, mely lehet téli és ünnepi dekoráció, kulcstartó, táskadísz, ajándékkísérő, ablakdísz és akié lesz, annak akár karácsonyfa dísz is . Ez utóbbinak nem örülnék, de ez már mindenkinek a szíve joga. A lényeg az ünnepi hangulat volt. A maradék filceimet használom még mindig. Kicsit furcsa, de valahogy nem akarnak elfogyni! Pedig mindig csak egy nagyon picit veszek hozzá! Tééééényleg!

Az első csapat

filc csillagok. Mindössze kettő lett belőle, mert még nem éreztem rá teljesen erre a színösszeállításra! Tudom pedig, hogy jó lesz az, csak még érik! Nem 100%-ig a stílusom még, de alakul. Azért ragaszkodnák a zöld-arany összeállításhoz, mert a reneszánsz színei! Én pedig nagyon szeretem a reneszánszt! Érettségizni is Jannus Pannóniusból érettségiztem. Még mindig itt zsong a fülemben: Eddig Itália földjén, termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat.... Reneszánsz..., szeretem!

A következő csapat fehér filcre készült, lila árnyalatokkal. A férjem nagy kedvencei! A hópelyhek szépségét próbáltam visszaadni vele. Ugyanis a hópelyhekért is oda vagyok! Azt mondják, nincs két egyforma! Amikor pedig földet érnek, számunkra hallhatatlan, mégis hangos kiáltással adják a világ tudtára, hogy befejezték reptüket, s még mielőtt elolvadnának még számunkra nyújtanak gyönyörűséget! A hideget nem szeretem, de a csillogó hó elkápráztat! Milyen jó, hogy Istenünk megteremtette ezeket a csodákat!

Lila-fehér csillagok, akarom mondani hópelyhek! Ezek már teljesen az én stílusom! :)
Még mindig hópelyhek a következő adag, de itt már az igazi, téli hópelyhek, filcbe öntve! Nekem ezek nagy kedvenceim!

Ekkor elfogyott a hófehér filcem. Most retteghetek, hogy kapok-e nálunk ennyire fehéret vagy csak nyers színűvel kell beérnem!? Azt hiszem a föld alól is kerítenem kell fehéret...
Van még barna filcem is. Ebből is vágtam ki csillagokat, de azok még nem készültek el! Viszont készítettem pár barna filc szívet mézeskalács stílusban! Az a baj velem, hogy az adott munka mindig nagyon tetszik, amikor készítem. Bele rakom szívem-lelkem, ezt látom viszont. A következő munka pedig mindig jobban tetszik, mint az előző. Sajnos, ez a tulajdonság hasonlít a telhetetlenségre! Pedig nem vagyok az! Ki érti ezt?

Tehát a filc mézeskalács szívek! Még az idén ki kell próbálnom igaziban is! A gyerekekkel együtt rendkívüli lehet!
Azt tapasztalom, hogy amíg a nyáron a piros filc szívek és a színes filc lovacskáim csak úgy meséltek nekem, hogy mi legyen belőlük, most elhallgattak kicsit. A lovakat is ilyen barna-fehér összeállításban álmodom. Lehet készítek belőlük párat, hátha elmúlik ez a különös alkotói válság! :D Hú, mennem kell mézet venni! Van valakinek, jól bevállt mézeskalács receptje?