Horgolt kézmelelgítő

Nagy változást hozott az életemben a tavalyi évben, hogy hivatalosan is elkezdtem kézműveskedni. Tagja lettem a karcagi foltvarró körnek és a környezetem is elfogadott így. Az idei év már a legelején meglepetést tartogatott nekem. Olyat, amitől az egyik szemem sír, a másik meg nevet. A pici fiam tavaly év végén betöltötte a három évet, így főállású anya lettem. Viszont sikerült elhelyezkednem, így 4 órában dolgozom mellette. Ezért nevet az egyik szemem, de sír a másik mert az adószámomat, amellyel hivatalosan is megjelenhettem vissza kellett adnom. A főállású anyaság mellett csak 4 órában lehet dolgozni és azon túl már sok a kézműveskedés. Ezért nagyon sír a másik szemem, mert amit itt magamnak felépítettem, azt nagyon nagy mínuszból tettem és már kezdett beindulni a dolog mindenféle téren. Ki kellett ürítenem a Meska boltomat is... brühühü  Aki nevet, de nagyon az a kicsi lányom. Miért? Mert az anyu most már csak az övé! Legalábbis amíg a helyzet nem változik. Nevethetnek még azok is akiket ezután a mütyürkéimmel fogok bombázni, mert én bizony abba nem hagyom, amit már felépítettem! Egy időre visszavonulok, de vannak terveim, addig meg ajándékokat gyártok a kedves ismerőseimnek. Rettegjetek! :D
Az első, ami ebben az új helyzetben készült természetesen a kicsi lányomé! Még a Meskán megtetszett nekem ez a dolog. Kézmelegítő. Gondoltam készítek én is. Még nem találtam hozzá mintát, mert mostanában kevesebbet érek rá, de összedobtam egy párat úgy magamtól, mert kíváncsi voltam rá, hogy megy-e? Nagyon egyszerű a mintája, de addig nem akartam komolyabbat készíteni, míg nem látom, hogy van-e értelme dolgozni rajta. A gyöngyöket a leányzó kérte rá díszítésnek és szokásához híven már tele rajzolta vele a lakást. Mindenhol ez van már lerajzolva. Ez a kislány, ha lát egy szép motívumot már be is építi a gondolataiba és tovább fűzi azt. Ma éppen ruhatervező szeretne lenni... :D
Mutatom a kézmelegítőjét. Itt még a képen van, de azóta le sem veszi. :D