A 38 éves fotóalbum





Bizony, bizony egy minimum 38 éves fotóalbumot őrizgetek már közel 10 éve. Még édesanyám kezdte el benne gyűjteni a család fényképeit. Mire viharos úton hozzám került már szinte csak ez a külső borítás maradt meg egy-két szakadt fényképpel és lappal. Innen tudom, hogy a belsejében az a fekete fotókarton volt és az emlékeimből pedig, hogy valami vékony, könnyű, átlátszó zsírpapírszerű lapok védtek minden egyes oldalt és választották el egymástól a lapokat. Mikor készülhetett ez az album? Nem tudom, de azt igen, ha velem egyidős, márpedig a fotó az elején ezt látszik alátámasztani, akkor legalább 38 éves! Ki beszélt még akkor savmentes papírról? Már-már megkopott borító fedőlapjai valamilyen vastagabb kartonból készültek, rá szaloncukros, vagy csokis papír kisimítva... Én emlékszem, hogy édesanyám simogatta a csokis papírokat, hogy mi volt a célja vele arra már nem emlékszem. Ki tudja, talán ez az ő keze munkája? A csokis papírral bevont lapokat egy már agyonra vizsgáltam módon megállapított műanyag lap fedi, melyet belülről festettek meg. Mivel? Na, ezért nem fogom szétkapni azt, ami maradt belőle! :) Aztán összeöltögették, zsinórral körbe díszítették. A lapokat egy ugyanilyen zsinór fogta össze még gyerekkoromban. Igen, erre is határozottan emlékszem. Ez volt a kedvenc "könyvem", nagyon szerettem nézegetni. Száz szónak is egy a vége! Elérkezett az idő, hogy új életet leheljünk egy jobb napokat is megélt családi fényképalbumba. Igyekszem megőrizni a múlt emlékeit annak kellemével együtt, de talán viszek bele egy kicsit a saját elképzeléseimből is. Sajnálom, hogy a legtöbb fénykép nincs meg benne. A nagypapám, a nagymamám hiányoznak is nagyon, de majd a rokonság hátha tud egy-egy fotóval szolgálni nekem.! Amíg elkészül, megmutatom, mi az ami jutott nekem az emlékeimen kívül és majd megmutatom azt is, hogy mit sikerült újjávarázsolni belőle.

Megjegyzések