Bizony, bizony egy minimum 38 éves fotóalbumot őrizgetek már közel 10 éve. Még édesanyám kezdte el benne gyűjteni a család fényképeit. Mire viharos úton hozzám került már szinte csak ez a külső borítás maradt meg egy-két szakadt fényképpel és lappal. Innen tudom, hogy a belsejében az a fekete fotókarton volt és az emlékeimből pedig, hogy valami vékony, könnyű, átlátszó zsírpapírszerű lapok védtek minden egyes oldalt és választották el egymástól a lapokat. Mikor készülhetett ez az album? Nem tudom, de azt igen, ha velem egyidős, márpedig a fotó az elején ezt látszik alátámasztani, akkor legalább 38 éves! Ki beszélt még akkor savmentes papírról? Már-már megkopott borító fedőlapjai valamilyen vastagabb kartonból készültek, rá szaloncukros, vagy csokis papír kisimítva... Én emlékszem, hogy édesanyám simogatta a csokis papírokat, hogy mi volt a célja vele arra már nem emlékszem. Ki tudja, talán ez az ő keze munkája? A csokis papírral bevont lapokat egy már agyonra vizsgáltam módon megállapított műanyag lap fedi, melyet belülről festettek meg. Mivel? Na, ezért nem fogom szétkapni azt, ami maradt belőle! :) Aztán összeöltögették, zsinórral körbe díszítették. A lapokat egy ugyanilyen zsinór fogta össze még gyerekkoromban. Igen, erre is határozottan emlékszem. Ez volt a kedvenc "könyvem", nagyon szerettem nézegetni. Száz szónak is egy a vége! Elérkezett az idő, hogy új életet leheljünk egy jobb napokat is megélt családi fényképalbumba. Igyekszem megőrizni a múlt emlékeit annak kellemével együtt, de talán viszek bele egy kicsit a saját elképzeléseimből is. Sajnálom, hogy a legtöbb fénykép nincs meg benne. A nagypapám, a nagymamám hiányoznak is nagyon, de majd a rokonság hátha tud egy-egy fotóval szolgálni nekem.! Amíg elkészül, megmutatom, mi az ami jutott nekem az emlékeimen kívül és majd megmutatom azt is, hogy mit sikerült újjávarázsolni belőle.
Bizony, bizony egy minimum 38 éves fotóalbumot őrizgetek már közel 10 éve. Még édesanyám kezdte el benne gyűjteni a család fényképeit. Mire viharos úton hozzám került már szinte csak ez a külső borítás maradt meg egy-két szakadt fényképpel és lappal. Innen tudom, hogy a belsejében az a fekete fotókarton volt és az emlékeimből pedig, hogy valami vékony, könnyű, átlátszó zsírpapírszerű lapok védtek minden egyes oldalt és választották el egymástól a lapokat. Mikor készülhetett ez az album? Nem tudom, de azt igen, ha velem egyidős, márpedig a fotó az elején ezt látszik alátámasztani, akkor legalább 38 éves! Ki beszélt még akkor savmentes papírról? Már-már megkopott borító fedőlapjai valamilyen vastagabb kartonból készültek, rá szaloncukros, vagy csokis papír kisimítva... Én emlékszem, hogy édesanyám simogatta a csokis papírokat, hogy mi volt a célja vele arra már nem emlékszem. Ki tudja, talán ez az ő keze munkája? A csokis papírral bevont lapokat egy már agyonra vizsgáltam módon megállapított műanyag lap fedi, melyet belülről festettek meg. Mivel? Na, ezért nem fogom szétkapni azt, ami maradt belőle! :) Aztán összeöltögették, zsinórral körbe díszítették. A lapokat egy ugyanilyen zsinór fogta össze még gyerekkoromban. Igen, erre is határozottan emlékszem. Ez volt a kedvenc "könyvem", nagyon szerettem nézegetni. Száz szónak is egy a vége! Elérkezett az idő, hogy új életet leheljünk egy jobb napokat is megélt családi fényképalbumba. Igyekszem megőrizni a múlt emlékeit annak kellemével együtt, de talán viszek bele egy kicsit a saját elképzeléseimből is. Sajnálom, hogy a legtöbb fénykép nincs meg benne. A nagypapám, a nagymamám hiányoznak is nagyon, de majd a rokonság hátha tud egy-egy fotóval szolgálni nekem.! Amíg elkészül, megmutatom, mi az ami jutott nekem az emlékeimen kívül és majd megmutatom azt is, hogy mit sikerült újjávarázsolni belőle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése